Ott hagytam félbe a mesélést, hogy visszamentünk a hotelba, de előtte még történt valami ...
Hát ez történt:
más szemszögéből és ez:
az én szemszögemből ...
A szemfüles olvasónak feltűnhet, hogy ugyanarról van szó, csak másik oldalról :) A lényegről persze sem én nem készíthettem fotót, sem a neten nem találtam -se olyat se hasonlót.
De most már nem kerülgetem a forró kását. Amit ezen ajtók mögött láttunk, arra én még nem láttam példát életemben. Beléptünk és rögtön nyájas férfi fogadott, invitálva minket a West End éttermi részének alapterületénél nagyobb dobogós részre, ahol rendezetten asztalok sorakoztak. Mögöttük bárpult, előttük, előttünk pedig ... egy kb. 50 m hosszú üvegfal, mögötte pedig 5-6 sorban, lelátószerűen elrendezve padsorok, melyen épp a jó ízlés határait súrolóan alul öltözött nők várakoztak arra, hogy valaki kiválassza őket.
Az egy dolog, hogy épp ezen a helyen az épp "műszakban lévő" hölgyek közül talán egy ha volt, akire azt mondtam, hogy mindent összevetve ESETLEG jó lenne. Ez ízlés kérdése, ezen kár vitázni. Annál is inkább, mert bár külsőre volt még egy vagy kettő, aki jónak volt mondható. De, rohadjak meg, hogy nem tudom levetkőzni önmagam, már megint ... nekem egy ilyen helyen is fontos a kisugárzás, a kedvesség, a bájos mosoly. Marci barátommal anno megalkottunk -vagy felidéztük?- a "büszke kurva" fogalmát. Ez nagyjából az a típus, akinek az orrlikába minden gond nélkül utat talál a Föld tömegvonzási középpontjára legmerőlegesebben eső esőcsepp is, akinek előfordulási gyakorisága Budapesten szignifikánsabb magasabb a világ eddig bármely általam látott pontjánál, s különös tekintettel igaz ez a "plázajáró büszke kurva" alfajra ... Nah, ilyen altípusból vagy ebbe a rendszertani osztályba tartozó, viszont szép lány volt még egy vagy kettő, de a nem-darwini besorolás fenti rendszere miatt még a hipotetikus kalapba sem kerültek bele.
Aztán, ahogy ott ültünk, iszogattunk a sörünket és legeltettük a szemünket, volt némi fluktuáció: nők jöttek, nők mentek. Mentek, akiket kiválasztották vagy "más dolguk akadt", jöttek, akiknek lejárt az előző két órája és újabb kuncsaftra vágyott.
Btw, 2 órára 3000 B-ért lehetett megvenni azt az átlag 50 kg-nyi szerves szövetet, ami a női lélek, európai értékrendek szerint viszonylag elkorcsosult változatát vette körül. 3000 B, all included, all inclusive, all you can eat ... És basszus, nem tudtam huzamosabb ideig tartani a tekintetem egy-egy lányon, mert annyira pushingoltak, hogy vegyem fel a szemkontaktot, hogy elegyedjek hangtalan kommunikációba velük, hogy ezzel mintegy elzárjanak engem a többi lány elől. Farkastörvények uralkodtak az üvegfalon túl is...
De meg kell mondjam, engem kimondottan zavart ez a nagy nyomulás, ez az erőltetett széptevés, sőt! Kimondottan kellemetlenül éreztem magam ettől. Tulajdonképpen csak nézőpont kérdése, de igazából ők is vizslattak engem, ők is méregettek engem. Minket. Merthogy igazából hasonló érzések kerítettek hatalmukba mindannyiunkat. A pick-up klub-bok laza, flörtel teli és könnyed világához képest itt szó szerint egy fülledt, iszamos, a szó negatív értelembe vett buja "húspiacon" éreztem magam.
Nir-nek szerencsére hamarabb fogyott el a söre, így mi is utánaittunk a mienket, és már mentünk is. Szó szerint megkönnyebbülés volt kijutni a friss, könnyed, 28 fokos éjszakai levegőre ... Lehet, hogy ha pár órával később visszamegyünk, már nem az újdonság elsöprő erejével vág mellbe ez a világ. De ezt már sose tudom meg. Így, bármennyire is lehet ez jó és érdekes, elsőre rossz élményként maradt meg bennem ... Talán ha felnövök, kiheverem! :D
Utána, mint azt már írtam tegnap, visszamentünk a hotelbe. Itt egy thai temészetfilmen próbáltam elaludni. Arra még emlékszem, hogy több száz "magyar gólyamadár" lelkesen túrta az egyik óriási thai szeméttelep hulladéklerakóját kecsesen és nemesen, majd a következő snittben hasonló madarak túrtak valami elhullott állatot ... Ennyit a gólyákról.
Végül, csak a szokás kedvéért, megemlítem, hogy, még az itteni hotelba csekkoláskor sikerült megint belecsúsznom a thai "hanghordozósdi" újabb csapdájába. A becsekkolás során kitöltendő űrlapot minden hotelben eléggé szabadon értelmezték, itt pl csak a nevem kérte valaki meg, hogy írjam alá. A másik recepciós már kérte a telefon számom és az email címem is ... Próbáltam vicceskedni, hogy csak nem hírlevelet akarsz küldeni? Igen-nem-talán, de írjam oda, miért, nincs email címem? Mivan kisköcsög? De van, több is, de miért akarsz email küldeni? Nos, lehet, hogy amikor a "kisköcsögöt" gondoltam magamban, akkor fordult meg bennem a borjú, legalábbis a hangsúly vagy hangtónus szintjén, de azt az arcot látni kellett volna ... Durcás gyerekképpel duzzogva mondta, hogy jó, akkor nem kell beírni, csak írjam alá, és kész, kész, kész ... Értesz te a szóból, kis ... barátom :)
Bár Nir megint felhozta ezt a témát, ezúttal már nem úgy, hogy Adó, ez udvariatlan volt, ezért és ezért... hanem úgy, hogy Adó, ez udvariatlan volt, de bassza meg a hülyegyerek, ő él a turistákból, szokjon hozzá :)
Adorján:Thai szokások
1:1
A kis pihenés után ismét motorra ültünk, és irány a híres Walking Street. De ez már egy következő történet lesz!
