One Night in Bangkok Project

Nem sok van már hátra a thaiföldi emlékek felidézéséből, így most egy utolsó, vagy utolsó előtti nagy hajrát indítványoztam magamnál.
 

Kivéve a Balti, mivel ott olyan hideg volt, hogy, bár megmártóztunk benne, de nem volt semmi sem alkalmas arra, hogy "búvárkodjunk". Jah és persze a Holt-tengerből sincs :)

Amúgy, összeszámoltam, eddig voltam már több tengerben is: Balti, Földközi (itt többször is), Vörös, Holt, Fekete, Thai-öböl (ez inkább a Csendes-Óceán része, mint az Andaman-tengeré vagy az Indiai-Óceáné, de földrajzilag mégis különálló egység), Magyar-tenger :)

Szóval elindultunk a pattayai-kikötőből. Az első megállónk a nyílt vízen volt, vagy 30-40 percet merültek néhányan a hajóról. Én csak csobbantam. Meglepően meleg volt a nyílt víz, de ez az Egyenlítőtől körülbelül 1000 kilométernyire talán nem is meglepő :)


 

 

 

Pedig láttam nagyon szép kagylóhéj-darabokat, csillogó köveket, amik méltó példányai lehettek volna a gyűjteményemnek. De úgy voltam vele, hogy ha a tenger nem vette el az életem, akkor én sem veszek el tőle semmit. (Meg nem is tudtam volna nagyon) :)
Csupán egy pici csigaházat "tettem zsebre". Ahhoz képest, amit lehetett volna, ez tényleg semmiség :)

Egyébkét pedig nem sok időnk volt már itt, lőttem a puskával egy próbát, hogy egyáltalán érezzem, hogy milyen. A második lövés azonban ... hát, mint egy sniper :) Bal tarkón be, jobb szemen ki: nem is nagyon mozgot a halacska a lövés után semennyit. Szóval felavattam magam tengeri spear-gun vadásszá!

Ezeket pedig a képen látható tulajdonos féle, régi motors, vén róka lőtte -ugye, hogy elsőre ránézésre olyan, mint az öreg Paul Teutul az OCC-ből???

(Paul Teutul: http://en.wikipedia.org/wiki/Paul_Teutul,_Sr. )

Végül szépen zárult a napom, jó szájízzel hagytam ott az öblöt -de a fogamat nem!
A még velünk utazók akartak egy mélymerülést is végezni, de valami miatt ez kimaradt, nem valósult meg. Így még volt esélyünk "időben" visszatérni Pattayára, onnan meg Bangkokba: céges vacsora volt. Mind a három thai városból az alkalmazottak elutaztak BKK-ba a vacsorára.
 

Chao Praya, a Kiralyok folyoja, ahogy az angol nyelvu thai media forditja. Bangkokban lassu folyasu. Mindket oldalan, legalabbis amit en lattam a varoskozponti reszeken, egekbe toro felhokarcolok, hotelek szegelyezik. Meg persze bevasarlo kozpontok is :)

A Pearl of Siam hajoval mentunk fel le vagy ket orán át. Az apropo a nalunk, cegen belul mar jol ismert ceges rendezveny volt: nemi bonus osztassal, az ottaniaknak uj manager bemutatasaval (Sarlit itt mar sokan ismerik), valamint az eddigi ket manager bucsuztatasaval.
Jol sikerult este volt, finom svedasztalos thai etelekkel. Persze itt is megesett hogy nem tudtam, hogy mit eszek, de remelhetoleg nem rovarokat vagy halpudingot :)

Mivel sem thai-ul, sem heberul nem beszelek es nem is ertek (nah jó, héberül egyre jobban), így kicsit egyedul maradtam, voltak negyed orak, amikor csak figyeltem az embereket. Felhotlenul, egymassal elcelodve, de egymas oromeinek oszinten orulni tudo fiatalok voltak. Es megint az a franya elfogadas ... volt két, ma este eppen lanynak oltozott fiu, volt egy fiu cuccokba oltozott fiu -de nem nezett ki fiunak-, es volt egy vagy fiu vagy lany, aki fiunak volt oltozve ... Es pont leszarjak! Nem szamit, hogy miben vagy, hogy te epp hogy nezel ki, hogy mi van rajtad vagy, hogy kivel vagy. Kábé, mint a hotelben: ha papucsban es shortban, ha ingben mentem is ki az ajton, elem szaladva ajtot nyitottak. Nem a ruha es a kulso teszi naluk... Legalabis ugy tunik.
Allitolag minden es mindez a kultura resze. Nehezen tudom felfogni, hogy milyen kulturalis vagy barmilyen elonyel jar(t) az, hogy ilyen szinten elfogadjak a massagot. Talán egy elonye megiscsak lehet: tobb energiat tudnak a fonts dolgokra forditani ahelyett, hogy folyton azt kellene nezni, hogy vajon mit gondolnak rolam... En is beleesek ebbe a megfelelni akarosdiba minden nap valamilyen szinteken. Es igy belegondolva nem konnyu...

Ezen az esten megismerkedtem egy izraeli uzletemberrel, a thai "Chang" sort bevitte izraelbe... Szoltak, hogy menjek veluk a MIXX-be (ez az a pick-p klub, ahol voltam amugy hetfon is), de az elmúlt két nap utan annyira faradt voltam, hogy nem tudtam igen-t mondani. Nagyjabol lemerult az osszes akkumlatorom... Azért talán ha egyszer ide jönne Budapestre, tudnék neki miben segíteni ;)

Szóval így zárult a szerda, Pattaya, a Thai-öböl béli móka, és a BKK-i esti rendezvény.
Hihetetlen tartalmas két nap volt, melyek már magukban is elég fáasztóak lettek volna. Nem beszélve a szombat délelőttől folyamatosan tartó állandó jövésmenésről, élményekről, stbstb. Félhullaként zuhantam ágyba, de aludni még nem tudtam a fejemben újra és újra felszínre kerülő emlékek miatt. Így váltottam, közel 700 ft/perces alapon, egy rövide telefonbeszélgetést azokkal, akik a legfontosabbak, majd olvastam. (Frei Tamás jó könyvet írt a Megmentővel. Kíváncsi vagyok a többire is. "mobi" formátumban valakinek megvan?) :)

Hát eddig volt időm most írni, de tulajdonképpen le is írtam, amit akartam.
Csütörtkön megint iroda volt, meg shopping, ajándékok, emlékek, igazából fejben már a visszafelé 17 órás repülőutat szugeráltam: hogy minél gyorsabban teljen el.
Nem szeretek repülni: eléggé helyhez kötött. Aludni -nekem- kényelmetlen. Etai csütürtük este már viszsarepült Izraelbe, szóval az estét már pihenéssel töltöttem. Nem volt kedvem sem mazzsázsra menni, se semmihez. Lementem boltba venni teát -ami itthon 350, az ott 70 ft ...-, meg csináltam egy pár fotót a cigisdobozokról... De azt a fotót már csak a Facebookra töltöm fel :)

A reptérre három órával korábbra mondták, hogy menjek ki -kár volt. Elég lett volna két órával is. De a Moszkváig tartó út relatíve gyorsan elszállt, Oroszországban majd halálra untam magam -és esett a hó is. Este fél 10 körül pedig már ismét Lisztferihegy...

Nem akarom túl érzelgősen zárni a blogot, így röviden csak ennyi: visszamegyek!

Kap Koon Krup , Thailand! I'll be back!

Hat, megprobalom szavakba onteni a kimondhatatlant, es mindezt leirni. Meg akkor is, ha tudom, mar most tudom, hogy minden szo, amit leirok, masik 3 fele keppen is leirhato lenne, de akkor sem adna vissza ezt a helyet. A helyet, ahol a gatlasaid levetkozod, ahol-nem is túl sok- pénzért mindent megvehetsz, mindent megkaphatsz.

Ez a hely pedig a híres-hírhedt Walking Street á la Pattaya ...

Szokás szerint motorral érkeztünk, majd rögtön a bejárat előtt olyat láttam, amit eddig csak a tévében: tényleg sült rovarokat: csótányokat, sáskákat, és egyéb férgeket lehetett venni-enni.

Csak most látom a fotón, hogy még béka is volt.
Amikor csak a neten láttam ezeket a képeket, meg amikor természetfilmekben láttam-hallottam, hogy egyszer majd talán a nagy fehérjetartalmú rovarok lesznek az emberiség (egyik?) legfőbb táplálékai, akkor olyan természetesnek tűnt. Logikusnak. Elfogadhatónak. Aztán kimentem a konyhába és ettem egy rántott húsos bármit ...
De ezen a képen is talán átjön, hogy mégsem lehet olyan egyszerű ezt a fajta csipszet majszolgatni. Még valami baromi erős salsa szósszal sem. Még Erős Pistával sem -pedig az már kezdő kolis körökben is jól ismert tétel, hogy nincs az a rossz kaja, amit megfelelő mennyiségű Izom Pityu fel nem javít, ehetővé nem tesz... Ezt talán mégsem...
Egyébként, hogy hogy nem, épp a fotó készítését megelőző másodpercekben vett egy fiatal (-nak látszó...) thai lány egy fagyasztós zacskónyit a sáskákból. Hát, száz ilyen sáska combot nem adnék egyetlen mézes csilis csirkeszárnyért ...

Felocsúdva, és a többiek megérkezését követően elindultunk. Mivel fényképezőt nem vittem, így az amúgy elég rossz minőségű fotókat készítő BB-vel az alábbi fotót készítettem:

A rossz fotóért cserébe itt egy videó, amit nem én csináltam, de vicces kommentárjai és a lényeget itt-ott meglátó mondanivalója kellően jól prezentálja, amit én nem tudtam jól átadni a fotómmal:

És itt egy másik, kicsit jobb felvétel:

Nos, szóval ilyen és ehhez hasonló látvány és pezsgések közepette a helyi managerünk berángatott minket egy kisebb, de nem kicsi mellék soi-ba. Soi = utca.
Sajnos akkor még nem voltam annyira "laza", hogy tudjak figyelni olyan -egyébként tényleg nem lényeges dolgokra-, mint a hely neve. De bementünk egy helyre, ahol rögtön olyan látvány fogadott, mint eddig sehol, egyetlen night club-ban sem. se Thaiföldön, se sehol. Beléptünk, és a középső nagy színpadtól balra is és jobbra is egy-egy kisebb színpad, rajtuk egy szál fehér bugyiban táncoló, a mellek méretéből adódóan szinte egytől egyig szilikon artafactumokkal ringbe szálló, nagyon szép thai lányokkal. WOW! Holy shit!
De a még ennél is látványosabb, ugyanakkor a hely jellegéből adódóan alapszolgáltatásként működő kis medence még több érdekességgel kecsegtetett. Benne három lány, ebből kettő kb 20 cm széles derékmelegítőnek megfelelő "miniszoknyában" -és semmi másban. Persze ez a kis szövet-cafat sem ott, ahol alapból kellene, hogy legyen, hanem felcsúszva derékra. A harmadikon ez sem volt már.
A medence egyik sarkából magas fém oszlop emelkedett ki, ebben egyrészt futottak a a vízvezeték csövek, amiből hullott alá a medencébe a víz, másrészt remek hely volt arra, hogy a show elemekért kapott bath-okat felragasszák a lányok. Ezen túl full pucér szépségünk -megmutatva rugalmasságát és kitárva ölét-, szinte álló spárgában is folytatott különböző, maga-kellető mozdulatsorokat. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy a pucér lányhoz legközelebb ülő srác -vendég!- adott neki 100 bath-ot, majd a lány ebben az álló spárgás pózban enyhén a fiú felé pucsít, mire ő lelkesen, 300 ember szeme láttára, nekiáll lefetyelni ... WOW! Hirtelen azt sem tudtam, merre nézzek, mit gondoljak. Igen, egyrészt volt bennem egy kósza gondolat, hogy valóban nagyon jó a kiscsaj ... nahde ennyi ember előtt? Mellesleg, ki tudja, hogy ki csinálta ugyanezt 10-20 perccel ezelőtt? Igen, valóban, itt még nem tudtam úgy elengedni magam, mint ahogy lehetett volna...
Ám ekkor a medence mellettem lévő oldalán egy másik lány, aki eddig egy idősebb és egy fiatalabb férfi között ült -akik szemmel láthatóan együtt érkeztek, barátok voltak-, szóval a lány felállt, és a szintén meztelen altestét egyszer a fiatalabb, majd az öregebb arcába riszálta. És ez ment vagy 1-1,5 percig felválltva. Erre odajött egy másik nő, csak egy éppen összefogott fehér blúz volt rajta, majd elkezdett csókolózni az öregebbel. Majd elvesztve egyensúlyukat a térdemnek dőltek és velem mit sem törődve, kvázi rajtam folytatták játékukat... Igaz, hogy a végén meghívta a két férfi ezt a két nőt két körre. De ismerve az itthoni árakat, vagy akár csak sejtve is ... ehhez a jelenthez tízezreket kellett volna minimum piára költened valami kétes színvonalú koszos night clubban itthon. De nem, itt csak a játék kedvéért ment a dolog. És valami nevetségesen alacsony jutalékért... vagy alamizsnáért?
Közben persze hozzánk is odajöttek lányok, meg sem kellett erőltetni magunkat értük, öleltek, pusziltak, nagyon kedvesek voltak és közvetlenek -NEM megjátszósak és pökhendiek mint az itthoni, magyar kurvák bocsánat táncosnők.
Eközben a nagyszínpadon show volt: meztelen lányok szumóztak, majd pankrációztak, végül a mennyezetről alálógó láncokon és vaskarikákon akrobatikus elemekkel szórakoztattak minket, a nagyérdeműt. Teljes panorámával mindenükre.

Mielőtt léptünk, még vettünk egy sört, de mivel csak dollár volt nálam, kérdeztem, hogy elfogadják-e. NEM! :) Muhaha, ilyet se láttam még. Persze lehet, hogy féltek, hogy hamis. Ok. Viszont egy ottdolgozó, öreg nénike (az agárdi crew kedvéért: nem a kutyás néni) :) ... szóval egy idősebb nénike viccesen mondta, hogy attól neki odaadhatom. És mit kapok cserébe? -próbáltam vicces lenni. De mire kimondtam, meg is ijedtem, mert Pattayan ebből bármi lehet. Lehetett volna. De szerencsére csak mögém állt és elkezdett megmasszírozni. Mit ne mondjak -megnyugodtam :)

Kimentünk a helyről, kifelé még kaptam egy puszit az előbb magát orálisan felkínáló, az előbb még a medencében pancsoló szilikoncsodától, majd vissza a Wlaking Street-re.

Ott, a rend kedvéért, egyre több lady-boy meg egyéb, hülye maszkokban parádézó nagydarab meleg lejtett kétes élvezeti értékű táncot és kellette hatalmas, de annál csúnyább bájait. Szerencsére nem voltunk oda láncolva és földbe sem gyökerezett a lábunk, így továbbmentünk.
 

Láttunk még -természetesen- Gay Club-ot, láttunk cask orosz lányokat dolgoztató Go Go klubot, a Sexy Airlines stewardess-nek öltözött háziasszonyait és még ki emlékszik mi mindent ... Közben be-be néztünk néhány diszkónak álcázott pick-up klubba. Amik igazából nem is voltak álcázva. Maradni nem nagyon tudtunk, mert nem volt sehol hely 4 főre sem, így ittunk egy-egy sört majd továbbálltunk. Voltunk kis kéjtanyán, hatalmas arénányi diszkókban és végül ... kikötöttünk az Insomnia vagy i-Bar nevű helyen...

Itt aztán odaarcátlankodtunk két csaj asztalához, ipari mennyiségben ittuk az italokat. Ki sört, ki viszkit, ki színes koktélokat ... (pirospont annak, aki kitalálja, hogy én ezek közül melyiket vettem magamhoz...) :)

És itt vált valósággá az, amit eddig szintén csak hallomás alapján tudtam, hogy az a lány, aki egy ilyen helyen bulizik, pasizik, hajlamos itatni téged, csak, hogy megkapjon. És, hogy utána kér-e pénzt, az már több összetevős, de valóban: egy kb 20 évesnek látszó lány, akiről később kiderült, hogy 29 éves, szóval a saját üveg viszkijéből itatott, majd amikor mondtam, hogy köszi mindent de megyünk, mert "holnap korán kelünk", mondta, hogy semmi baj, ő pedig jön velem ... hát mondjuk nagyon kedves volt egész este, meg minden, de ezt azért már ne! Így le kellett rázni.
Közben persze a környező asztalok lánykái is állandó szem

Ott hagytam félbe a mesélést, hogy visszamentünk a hotelba, de előtte még történt valami ...

Hát ez történt:

más szemszögéből és ez:

az én szemszögemből ...

A szemfüles olvasónak feltűnhet, hogy ugyanarról van szó, csak másik oldalról :) A lényegről persze sem én nem készíthettem fotót, sem a neten nem találtam -se olyat se hasonlót.
De most már nem kerülgetem a forró kását. Amit ezen ajtók mögött láttunk, arra én még nem láttam példát életemben. Beléptünk és rögtön nyájas férfi fogadott, invitálva minket a West End éttermi részének alapterületénél nagyobb dobogós részre, ahol rendezetten asztalok sorakoztak. Mögöttük bárpult, előttük, előttünk pedig ... egy kb. 50 m hosszú üvegfal, mögötte pedig 5-6 sorban, lelátószerűen elrendezve padsorok, melyen épp a jó ízlés határait súrolóan alul öltözött nők várakoztak arra, hogy valaki kiválassza őket.

Az egy dolog, hogy épp ezen a helyen az épp "műszakban lévő" hölgyek közül talán egy ha volt, akire azt mondtam, hogy mindent összevetve ESETLEG jó lenne. Ez ízlés kérdése, ezen kár vitázni. Annál is inkább, mert bár külsőre volt még egy vagy kettő, aki jónak volt mondható. De, rohadjak meg, hogy nem tudom levetkőzni önmagam, már megint ... nekem egy ilyen helyen is fontos a kisugárzás, a kedvesség, a bájos mosoly. Marci barátommal anno megalkottunk -vagy felidéztük?- a "büszke kurva" fogalmát. Ez nagyjából az a típus, akinek az orrlikába minden gond nélkül utat talál a Föld tömegvonzási középpontjára legmerőlegesebben eső esőcsepp is, akinek előfordulási gyakorisága Budapesten szignifikánsabb magasabb a világ eddig bármely általam látott pontjánál, s különös tekintettel igaz ez a "plázajáró büszke kurva" alfajra ... Nah, ilyen altípusból vagy ebbe a rendszertani osztályba tartozó, viszont szép lány volt még egy vagy kettő, de a nem-darwini besorolás fenti rendszere miatt még a hipotetikus kalapba sem kerültek bele.
Aztán, ahogy ott ültünk, iszogattunk a sörünket és legeltettük a szemünket, volt némi fluktuáció: nők jöttek, nők mentek. Mentek, akiket kiválasztották vagy "más dolguk akadt", jöttek, akiknek lejárt az előző két órája és újabb kuncsaftra vágyott.
 

Btw, 2 órára 3000 B-ért lehetett megvenni azt az átlag 50 kg-nyi szerves szövetet, ami a női lélek, európai értékrendek szerint viszonylag elkorcsosult változatát vette körül. 3000 B, all included, all inclusive, all you can eat ... És basszus, nem tudtam huzamosabb ideig tartani a tekintetem egy-egy lányon, mert annyira pushingoltak, hogy vegyem fel a szemkontaktot, hogy elegyedjek hangtalan kommunikációba velük, hogy ezzel mintegy elzárjanak engem a többi lány elől. Farkastörvények uralkodtak az üvegfalon túl is...
De meg kell mondjam, engem kimondottan zavart ez a nagy nyomulás, ez az erőltetett széptevés, sőt! Kimondottan kellemetlenül éreztem magam ettől. Tulajdonképpen csak nézőpont kérdése, de igazából ők is vizslattak engem, ők is méregettek engem. Minket. Merthogy igazából hasonló érzések kerítettek hatalmukba mindannyiunkat. A pick-up klub-bok laza, flörtel teli és könnyed világához képest itt szó szerint egy fülledt, iszamos, a szó negatív értelembe vett buja "húspiacon" éreztem magam.
Nir-nek szerencsére hamarabb fogyott el a söre, így mi is utánaittunk a mienket, és már mentünk is. Szó szerint megkönnyebbülés volt kijutni a friss, könnyed, 28 fokos éjszakai levegőre ... Lehet, hogy ha pár órával később visszamegyünk, már nem az újdonság elsöprő erejével vág mellbe ez a világ. De ezt már sose tudom meg. Így, bármennyire is lehet ez jó és érdekes, elsőre rossz élményként maradt meg bennem ... Talán ha felnövök, kiheverem! :D

Utána, mint azt már írtam tegnap, visszamentünk a hotelbe. Itt egy thai temészetfilmen próbáltam elaludni. Arra még emlékszem, hogy több száz "magyar gólyamadár" lelkesen túrta az egyik óriási thai szeméttelep hulladéklerakóját kecsesen és nemesen, majd a következő snittben hasonló madarak túrtak valami elhullott állatot ... Ennyit a gólyákról.

Végül, csak a szokás kedvéért, megemlítem, hogy, még az itteni hotelba csekkoláskor sikerült megint belecsúsznom a thai "hanghordozósdi" újabb csapdájába. A becsekkolás során kitöltendő űrlapot minden hotelben eléggé szabadon értelmezték, itt pl csak a nevem kérte valaki meg, hogy írjam alá. A másik recepciós már kérte a telefon számom és az email címem is ... Próbáltam vicceskedni, hogy csak nem hírlevelet akarsz küldeni? Igen-nem-talán, de írjam oda, miért, nincs email címem? Mivan kisköcsög? De van, több is, de miért akarsz email küldeni? Nos, lehet, hogy amikor a "kisköcsögöt" gondoltam magamban, akkor fordult meg bennem a borjú, legalábbis a hangsúly vagy hangtónus szintjén, de azt az arcot látni kellett volna ... Durcás gyerekképpel duzzogva mondta, hogy jó, akkor nem kell beírni, csak írjam alá, és kész, kész, kész ... Értesz te a szóból, kis ... barátom :)
Bár Nir megint felhozta ezt a témát, ezúttal már nem úgy, hogy Adó, ez udvariatlan volt, ezért és ezért...  hanem úgy, hogy Adó, ez udvariatlan volt, de bassza meg a hülyegyerek, ő él a turistákból, szokjon hozzá :)

Adorján:Thai szokások
1:1

A kis pihenés után ismét motorra ültünk, és irány a híres Walking Street. De ez már egy következő történet lesz!
 

Ez a poszt nem fogja megdönteni a leghosszabb posztok Guiness rekordját, tekintettel arra, hogy a teljes nap leírására nem lesz idő.

Mégis, egy rövid és gyors bejegyzés erejéig "elindítom" a keddi napot. És majd folytatom...

Nos, kedden delben keltem. Kezdek atallni... :) (Legalábbis úgy éreztem.) (De igazából még nem.)

 Mint mondtam: a mai uticel Pattaya. A sky trainnel ma mar magamtol mentem el ekkamai-ig -ez a megálló neve-, ahonnan busszal indultam Pattayara. Buszjegy ara 113 B, 2 oras az ut. A busz ugyan kb a regi ikarusz buszok szintjen van mubor ulesekkel, de nincs osszefirkalva, a legkondi mukodik es nem koszos ... Nem egy orange ways de nem is kell. (Leszálláskor megnéztem: Mercedes busz volt. Bocsi Mr. Mercedes...)

A 113 B amúgy kb 800 Ft. Sztem nem az a kimondott "húdeolcsó", de nyilván, olcsóbb, mint itthon. Csak a példa kedvéért. Megnéztem most a Volán km alapú díjszabását, teljes árú jegyre. Pattaya - Bangkok Busszal két óra volt, tehát nem lesz több, mint 120 km, de mjuk 100 km. Ez 1830 Ft lenne. De a következő sávban, 120 km-ig már 2160 Ft. És az iitthoni Volán buszok sem kényelmesebbek. Ültem már buszon itthon úgy, hogy nem működött a légkondi sem ... Nah mindegy, nem akarom piedesztálra állítani a thai busztársaságot, de beszédes minden esetre ...

A két órás út amúgy jórészt azzal telt, hogy zenét hallgattam a BB-n és közben a BB-be írtam az addig történteket. Ez alatt úgy lemerült a kis telefon, hogy majd egy napig kellett tölteni, hogy észhez térjen. Nem erre való ez mégiscsak ... Ezért kell egy iPad... :)

Mikor megérkeztem, átestem a tűzkeresztségen a motoros taxik vonatkozásában.
Furgen cikazo, gyorsan elorehalado kozlekedesi mod ez: es meg csak nem is tunt annyira veszelyesnek belulrol, mint kivulrol. Rahagytam magam az emberkere, remeltem, hogy ha mar ebbol el, csak tudja, hogy mit csinal...
Nem is volt semmi gond. Sot! Tudtatok, hogy motoron milyen jo a legkondi? :) Es a kb 10-12 perces tura volt 40 B. Kb 300 huf. Nem megerte? (Jah, nem felejtettem el megnezni, hogy mennyi egy liter uzemanyag -csak az osszehasonlitas vegett. Kb 1 dollar azaz 30 B a liter ólmozatlan. Majdnem fele mint itthon...)

Nos, ahogy par perc alatt beertunk a kulsobb varosreszbol a "tuti" fele, ugy mentunk el mind tobb es tobb masszazs szalon es "kavezo" mellett. Es a kint ulo, magukat kelletto lanyok, bar a motoron ultem es haladtam, gondolom "megis mit veszithetek" alapon de leszolongattak, integettek, mosolyogtak... Mit vartak? (Es mit vartam en?)

Osszefutottam a kollegakkal, rogton ittam is egy szodat egy vodor jeggel: a heten eloszor szensavas vizet ihattam (yessss!) es reggel ota eloszor hideget.
Iszogatas kozben kaptam a letfontossagu infot: a mogottunk ulo, nem emlekszem pontosan, de talan Devil bar-ban mindent megvehetek. Nem mennek bele a felsorolasba, de egyet kiemelnek a sok kozul.
A Pattayan elo kollega elmondasa szerint van repteri transzferuk: lesotetitett limoval, benne egy cellaszeruen kialakitott ketrec. Ha epp szexelni vagy perverzkedni tamad kedve az utasnak... Milyen figyelmesek!
Kerdesemre, miszerint ezt o honnan tudja, csak egy mosoly volt a valasz, es ez: Pattayan mindent lehet es mindent szabad, Pattayan barmit megtehetsz. Tobbszor hallottam mar ezt masoktol is, de aznap este ertelmet is nyert ez az egesz.

A megerkezesem faradalmait kipihenve elmentunk a hotelba -ket szemelyes aparthotel-szoba 1000 B!! Ok, nem a beachen hanem 3 foutnyival feljebb, nah es? 300 Ft-ert mar benn is vagy. Muhaha :)
Innen elmentunk a Central Center (vagy ilyesmi nevu?) Plazaba, van itt egy standunk. Nah, rogton akasztottak a hohert: probavasarlast csinaltam. Nos, lehet, hogy csak a nyelvi nehezseges miatt, de nem pont ugy tortentek a dolgok, ahogy a nagy konyvben meg van irva. Sebaj! Ez mar nem az en bajom :)

Mielőtt jöttem, mindenki mondta, hogy ne vigyek sok cuccot, mert mindent lehet kapni nagyon olcsón. Ezen felbuzdulva a szokásos ruhamennyiségem kb felét vittem csak. Majdnem bajba is kerültem. Alig találtam az egész plázában rám való méretű pólót. Nagy nehezen egyet... Emiatt kicsit kezdtem "szorongani" :)

Mivel tegnap este/késő délután óta nem ettem, és mivel már vagy 5 óra felé volt délután, így bevetettem magam, na hova? Hát persze, hogy a FUJI-ba. Végre!!!!! :) A maki-nigiri-akármi set-nek már a közepén éreztem, hogy ha nem ennék többet, akkor sem lenne baj. De ettem :) Baj így sem lett, de megint csak haza/vissza kellett menni pihenni egyet a hotelba.

Ezt megelőzőn még történt valami igazán említésre méltó -de ez már egy következő történet lesz.

A hotelben sokáig forgolódtam, mert, bár hihetetlen fáradt voltam, annyi mindent láttam és annyi minden történt ... Talán át sem jön igazán ezekből a kis leírásokból. Minden esetre kicsit úgy éreztem magam, mint a kisfiú, aki egy matchbox boltot kap karácsonyra, vagy egy raklap csokit rágóval ... A különbség az volt csak, hogy nekem a csokik és rágók köré húznom kellett egy láthatatlan de áthatolhatatlan "update- falat". Azaz ön-megtartóztatnom kellett ... nem volt könnyű, őszintén megmondom.

És Pattaya még csak másnap robbant bele az életembe ... de ez már egy másik történet.

Mielőtt folytatom a bejegyzéseket, amit a hétfő délutánnál hagytam abba…

Csak a rend kedvéért elmondom, hogy vasárnap még voltunk az MBK centerben (ami egy 7 szintes piac, de nagyobb forgalommal, mint itt egy pláza … alapterülete meg szintenként kb akkor lehet, mint a józsefvárosi kínai piac nyitott része. Ami itt nincs … nah az van másutt. (Amire most gondolok, az majd csak a hétfő este fog kiderülni.) :)

Majd a szomszédos Siam Centerbe ugrottunk be, majd abból át a Paragonba… Ezek már igazi mall-ok, szintén 7 szintes óriások, minden szinten áttörő department store-okkal.

Hihhhhhetetlen, hatalmas, fel nem tudod fogni amíg nem látod. És annyi ember, hogy a FUJI japán étterem előtt sorszámot kellett húzni, hogy lássák, hogy ki mikor jön a sorban. Mellesleg kint a FUJI egy elég drága étterem. Ketten 7 000 ből annyira be tudtunk kajálni, hogy csak na … Ugyanaz a kajamennyiség egy ilyen étteremben itthon 20 000-ből szerintem nem állt volna meg.

Amíg ide várakoztunk, fotóztam thai McDonald’s-ot, autókat, láttam olyan Tropicariumot (belül a plázában), ahol együtt lehetett úszni a cápákkal …

Amúgy egyelőre vasárnap csak a már említett sokk-ot próbáltam feldolgozni, nem volt különösebb tény :) De nekem az akkor épp elég is volt.

Jah, egy azért mégis volt: elmentünk "thai masszázs"-ra. Nagyon fájt!!!!! :)

Szóval hétfő délután …

Muszáj elmondani, hogy BAROMI MELEG volt végig.  A Sky Train nevezető városi tömegközlekedési eszközbe, illetve legalábbis a peronra, kábé a hotelből léptem be. Elég sűrűn jöttek a járatok, max 5 percet vártam ever.
Ezen túl tiszta volt, nem volt firkálva, tökéletesen működött a légkondi is. Ki van írva, hogy melyik megállóig mennyi bath a díj -talán 15 és 35 között volt? Minden esetre a legnagyobb távolságok között is olcsóbb volt, mint itt egy vonaljegy. Kiválasztod, hogy az dott állomásig mennyibe kerül a jegy. Mjuk 20 bath, megnyomod a 20 bath-os jelet, bedobod a pénzt és kapsz egy jegyet. Csak ezután mehetsz be a konkrét peronra, egy elektromos kapun. Mikor elhagyod a peronokat, akkor is be kell dugni a jegyet, csak itt már nem kapod vissza. Egyszerű, gyors, logikus, nincsenek gyökér, iskolázatlan ellenőrök … erre utaltam, amikor javasoltam a tanulmányi kirándulást a bkv-soknak …

Az Asok megállóig mentünk –ez 5 megálló volt a hoteltől. Innen motorral akartunk volna menni, de sarkon éppen 27 ember várt még motorra, így elindultunk gyalog. Nem mondom, hogy nem úsztam 2 perc alatt a saját verejtékemben … Az irodaház, az Asok Tower ettől a saroktól kb 2-3 percre lett volna motorral. Ehelyett gyalogoltunk 12 percet… Óriási volt. De legalább bent már mellbe vágott a légkondi.

Ha már itt tartunk, akkor a tömegközlekedésről pár szó. Roviden? Beszarsz! Elnezest, de szegenyes verbalis repertoaromban ezzel tudom legjobban kifejezni a baloldali kozlekedesbol adodo balagan-t, kaoszt. A vegtelen szamu lila-pink es zold-sarga taxi kozotti versenyt a turistakert, es a helyiekert is! Ti. itt a motoros taxi biznisz olyan, mint otthon a burokracia: megkerulhetetlen! Egy-egy robogora felulnek utaskent ketten is, egyik saroktol a masikig is. Fenomenalis, ugyanakkor en motorrol eddig meg nem mentem. Csak taxi vagy tuk-tuk. Csak tobb ott a kerék, nem?  :)

Az iroda amúgy a 11. emeleten van.. Nem túl nagy, de épp elég ahhoz, hogy még egy kisebb raktárhelyiséget is ki tudjanak alakítani. Az itt történtekkel nem untatok senkit, nem érdekes. Viszont dél körül lementem a 7-11-be, azaz a mindenütt megtalálható Seven-Eleven nevű kisboltba innivalóért.  A pára kiült rám, az épp ebédelni igyekvő 10000000000 ember mind előttem akart bármit csinálni … szóval nem volt egyszerű. Ezen túl a szmog is erősebb volt a „megszokottnál” … szóval alig vártam, hogy visszamehessek.

Amúgy az irodába hamar végeztünk, és mentünk a Terminal 21 elnevezésű plázába. Hodályba. Monstrumba. Hatalmas! Tehát ne az itteni KÖKI Terminál-t képzeljétek el. Semmilyen szinten. Se a kinézet, se a méret nem egyezik. Talán az, hogy ez is egy intermodális csomópont. A két tömegközlekedési eszköz, amik itt találkoznak, az pedig a metró és … van benne egy kisebb reptér! 7 szinten, felette hotellel … OMG!

A Terminal 21-be amúgy új helykeresési célzattal mentünk, azaz keresni egy helyet, ahol esetleg érdemes lehet nyitni egy standot. Erre most nem fecsérelnék szót, röviden: találtunk olyan helyet :)

Innen pedig egy elfelejtettem a nevét plázába mentünk, 7 szint bevásárló terület, egy szint kajaudvar, kétszer olyan hosszan, mint az Arena Plaza … Űberbrutál … Itt, elléptem mosdóba. Ezt persze nyilván nem azért említem meg, mert ez bárkit is érdekelhet. Hanem azért, amit ott láttam. A mosdóban a leülés wc-nél fertőtlenítő folyadék volt felszerelve. Kézre, ülőkére, bármire. Vajon a West End-ben hány percig maradna fenn egy ilyen a falon? Lenne, aki gyorsan kiinná...

Itt amúgy két standunk is van. Odamentem az egyikhez -és itt jött egy igen érdekes tapasztalásom. A kislány megpróbált megkínálni szappannal. Én meg a szokásos, széles mozdulataimmal próbáltam volna megérinteni a vállát, hogy „Köszi, kedves vagy de ismerem, én is a cégnél dolgozom” … Amint emelem a karom, megtorpan, majd ahogy közeledett hozzá a kezem, félelemmel az arcán húzódott el tőlem, majd kifordult a közeli távolságból és hátrálni kezdett és kérdezte, hogy „Mit akarsz, mit akarsz?” …  Úgy meglepődtem, hogy hirtelen megszólalni sem tudtam. Sűrű elnézések közepette próbáltam vele megértetni, hogy mi a helyzet –eléggé megkönnyebbült. Ezt elmeséltem Etai-nak, aki habitusban eléggé hasonlít hozzám, szóval elmondtam neki, mire ő azt mondta, hogy ez Thaiföld, része a thai kultúrának. Saját szokásaival ellentétben amíg nem találkozik 5-6-szor valakivel az ottani alkalmazottak közül, meg sem szokták puszilni egymást, de legalábbis is semmiképp nem is kozeledik ugy valakihez, mint ahogy mashol-maskor-mashoz, akar már az elso alkalommal. Esetleg kézfogás –bár inkább csak a szokásos hajlongás… Ez van.

Kis intermezzo … Talán nem említettem, hogy a reptérről a városba menet Nir barátom mesélt a helyi dolgokról. Például, hogy a thai kultúrának és nyelvnek része a hangsúllyal és a hangszínnel való játék. Néha ugyanaz a hangalak más hangszínen mást jelent. Így például a hotelben a recepciós nő, akinél becsekkoltam, ottani viszonyok szerint udvariatlannak minősült velem, amikor AZ-on a bizonyos hangszínen mondta el, hogy miért kell a hitelkártyám neki …
Ez a kis testi közelség is ilyesmi dolog lehetett … Rosszul érintett, de hát meg kell tanulni. Később amúgy ilyen vokális félreértésekbe belekeveredtem még … Hiába: pár nap alatt nem tudom levetkőzni a közvetlen énemet.

Nah de mentunk is tovabb, mert talalkoztunk ket uj kollegaval, megint japan kajat ettunk. Imadom! Tudom, kicsit disszonansnak hat Thai foldon japan kajat enni de valahogy a japan vonalhoz tudat alatt mindig is vonzodtam. Finom, laktato, egyelore meg kulonleges is... 1-2 honap alatt elfogynek :)

Btw: plaza, magas szinvonalu japan etterem, 5 fo: 2000 B. 14 e ft. Otthoni sushi mennyi lenne? Ok, itt helyben van az alapanyag. But still...

Vissza a hotelba, felfrissules, majd Patunam városrész (a nevet jó eséllyel nem jól írom most), majd megint market... Hat, mit mondjak? Vannak keruletnyi utcaszakaszok, amik olyanok, mint a jozsefvarosi piac. Talan az egesz varos is kicsit olyan, mint a jozsi -csak 10 000 000 emberrel.

De ez már a hétfő este, ami külön bejegyzés lesz, így majd ott folytatom később.

ps: nem működik jól a blogmotor admin felületén a szövegszerkesztés, azért vannak eltérő betűk. A wordbe is betettem majd kivettem, így sem volt jó...

pps: az eddig érintett bejegyzésekhez vannak fent képek a FB-on.

update: Nah, hát nem jött több javaslat a képekkel kapcsolatban, mint 0, azaz nulla. De nem baj, így legalább nyugodt szívvel választom a könnyebb megoldást: ide csak esetlegesen töltök majd fel képeket. A fotók zöme a FB-ra kerül majd fel.

Készül a következő poszt ...

Ezt olvashattátok már a Facebook-on. Csak a rend- és a teljesség kedvéért poszt-olom újra. Kint nem volt magyar ékezetes billentyűzet, remélem megbocsátható, ha több helyen nem lesz a posztokban.

Kérdés: képeket akartok látni? Itt vagy a FB-on? Egyben ömlesztve vagy tematizálva?

Kedves All,

A "One night in Bangkok" - projekt teljesitve :) Es a java meg hatra van!!!

El kell mondjam, hogy amit eddig hallottam Bangkokrol, eddig mind igaznak bizonyult: hatalmas fennforgas, szagok, illatok, rengeteg Thai ... Es tenyleg mosolyognak, visszamosolyognak... Es rogton az elso este at is estem a vizualis tuzkeresztsegen: lady-boy kurvakat lattam :) Miert hagyja ezt a kiralyuk? Hö kiraly . . . Errol ennyit ...

Amugy nagyon-nagyon magas a paratartalom es baromi meleg van, mindezt csak tetezi a baloldali kozlekedes es a jobb oldali kormany -az autokban!

Sajnos netem korlatozottan van, s vegkepp digitalis iroeszkozom, igy nagyon sok erdekesseget el fogok felejteni, mire hazaerek. Egy azonban biztos: nagyon faraszto az ideut, de megeri!
(Talan csak nekem volt uj az Airbus330, de ... Wow! Huge! But still: kenyelmetlen :) ) Jah: Moszkvaban termeszetesen havazott.

Tegnap amugy voltam masszazson: nagyon fajt! Meg most is faj. Nem, nem OLYAN masszazson, ugyhogy eziranyu kerdesekkel ne is gyertek :)

Most epp az ittletem azon 10%-at toltom, amit irodaban akartam tolteni. Mivel reggel 10:30 van, Meg nem tudom, h alakul a delutan, de ha lesz lehetosegem, majd megirom :)

Addig is egy biztos: Holnap Pattaya. Kihajozunk a tengeren horgaszni, meg nyilpuskaval halat loni, kis szigetekre megyunk allitolag... Este pedig megnezem, hogy mirol is hires ez a varos ...

Egyelore ennyi. Kezdodik egy meeting amin figyelek kicsit es igyekszem elmelyulni eletem elso igazi kulturalis sokkjaban...

Udv otthonra!

Ps: hatalmas epuletek mellett elhagyott mocskos viskók
Ps2: paradicsom az antsz-nek
Ps3: ettol fuggetlenul jo kajak
Ps4: udv a 7%-os AFA orszagaban, ahol itt, a fovarosban tobben elnek, mint Magyarorszagon
Ps5: ajanlanam a BKV-vezerkarnak, hogy jojjenek ide tanulmanyi kirandulasra

Hát Barátaim, visszajöttem.

Sajnos nincs rendes gépelésre alkalmas kütyüm (laptop, ipad), csak a BlackBerry, így emiatt nem tudtam rendszeresen az adott napon írogatni, de igazából nem is akartam :)

Ez a kis nyaralás amúgy sem arról szólt. És nem is tudtam előre, hogy ezt akarom majd. Mármint: megosztani veletek. De annyira sok bennem az emlék meg a gondolat, hogy leírom. Amúgy is, már most tudom, hogy lesz ennek folytatása, mivel hat nap semmire sem volt elég. Csak a jéghegy csúcsát látta, talán abból se mindent. Thaiföldet nem láttam, csak a turisztikai szempontból a legfontosabbak közül 2 város egy kis szeletét.

Nem is csoda, egy ekkora országban ...

Kezdem a már Facebookra feltöltött post-tal, aztán szép lassan sorban majd jönnek még bejegyzések és fotók is.

Have fun és kis türelmet kérek, még nagyon haza kell érjek!

Addig is, a már évek óta árnyékként követő nóta, ami ennél jobban még sosem illett az életembe -meg illik a blogba is :)

 Ezt meg azért mert I love you Pattaya :)